Vezérsík, sugárhajtómű és külső marker

November közepén több tagtársunk is alapos ízelítőt kapott a fenti légiközlekedési szakkifejezések mibenlétéről. Hardy Mihály, a Budapest Airport vállalati és közkapcsolati igazgatója ugyanis egy csaknem minden részletre kiterjedő repülőtéri körsétára hívta meg egyesületünk tagjait.

November 15-én kora délután egy kisebb, szóvivőkből, kommunikációs szakemberekből álló társaság gyülekezett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2-es termináljának konferenciaközpontjában. A csapat a Magyar Szóvivők Egyesületének tagjaiból állt, ottlétük oka pedig az volt, hogy a Budapest Airport vállalati és közkapcsolati igazgatója, Hardy Mihály egy repülőtéri látogatásra hívta meg az egyesület tagjait.

A reptéri séta nem gyerekjáték. Hiába az ismeretség és a baráti kapcsolat, mindenkinek előre le kellett adni az adatait, és a látogatás egyik első mozzanataként a biztonsági ellenőrzés sem maradt el. Bár repülőre nem szálltunk, bennünket is ugyanúgy átvizsgáltak, mint a járatukra váró utasokat. Előbb azonban vendéglátónk röviden bemutatta a repteret, illetve felvázolta azt is, hogy mi mindent fogunk látni a látogatás során.

A biztonsági ellenőrzés után az első állomás az impozáns SkyCourt, az utasforgalmi épület 2011 elején átadott új csarnoka volt. A csapatból többen, akik az elmúlt két és fél évben nem jártak utasként Ferihegyen, nem is látták még az új létesítményt. Az ezt követő helyszínek azonban már szinte mindenkinek újdonságot jelenthettek, mert ott normális körülmények között csak a repülőtéri alkalmazottaknak van keresnivalójuk.

Az utasforgalmi épületből kilépve autóbuszra szálltunk, amely sebesen a 31R/13L jelzésű, 3707 méter hosszúságú futópálya végéhez száguldott a csapattal. Sietni is kellett, hogy a menetrend szerint épp ekkor érkező gép leszállását már a futópálya déli végén, közvetlenül az ereszkedő gép alól élhessük át. Szerencsére épp úgy alakult, hogy több gép is érkezett egymás után, így a fotózásra, filmezésre több alkalom is adódott. Akárcsak arra, hogy az ember egészen közelről megtapasztalja a sugárhajtóművek dübörgő hangját. Közben Hardy Mihálytól megtudtuk, hogy mi az a külső marker, hogy miként tudnak leszállni a pilóták kedvezőtlen látási viszonyok esetén, sőt még azt is, hogy mit jelent a futópálya végére festett 31R felirat.

A következő állomáshely a légikikötő egyik emblematikus épülete, az irányítótorony volt. Az 1983-ban épült, Nieder Iván tervezte torony a légiforgalmi irányítás egyik fontos központja, s egyben a repülőtér egyik leginkább védett épülete. Csapatunk a 10. szint 38,7 méter magasan található megfigyelőteraszára mehetett fel, ahonnan az egész repülőteret, mindkét futópályát, a gurulóutakat és az utasforgalmi épületek előtti teret is kiválóan be lehetett látni.

A régebbi, 31L/13R jelzésű, 3010 méter hosszú futópályát megkerülve felkerestük a teherszállító gépeket is, amelyek közül némelyiket egészen közelről meg lehetett tekinteni. Olyannyira, hogy Hardy Mihály egyenesen a „repülőgép-simogató” kifejezést használta. Ezután pedig az utasforgalmi épülethez vezető visszaúton a hangárokra lehetett egy pillantást vetni.

Az összes élményt, amelyben a látogatás során részt vettünk, aligha lehetne írásban elsorolni, amit pedig a légiközlekedésről megtudhattunk, abból akár légiközlekedési gyorstalpalót is szervezhetnénk ide, az egyesületi honlapra. És akkor még nem is szóltunk a repülőtér életével kapcsolatos izgalmas kommunikációs helyzetekről és feladatokról, amelyeket szintén megismerhettünk Hardy Mihály jóvoltából. Egy nagyszerű élmény részeseivé válhattunk, s ma már akkor sem jövünk zavarba, ha valahol vezérsíkról, vagy mondjuk külső markerről esik szó.

Képgaléria a facebook oldalunkon: Az MSzOE hivatalos facebook oldala